Genoai önvédelmi túra
Genova jó hely.... bővebben ?! Jó életveszélyes! Szóval ide szerintem abban az esetben nem túl célszerű menned, ha nem vagy arab, ha úgy nézel ki mint egy keresztény, ha teljesen lerí rólad hogy túrista vagy. Ezekkel a paraméterekkel szerintem körülbelül 10 percenként jut egy kés valakinek a hátába.
Miután Federica kidobott a dokk menti külvárosi negyedben, hát azért nem volt egy életbiztosítás maradjunk annyiban. A külvárosban nagyon fontos, hogy értékes cuccok ne legyenek nálad. Különben nagy veszélynek vagy kitéve. Tudod hogy megy ez... Betoncipő, meg ingyen bulvártnafolyam egy 2 méteres algériai rakodó munkástól...
A külváros hatalmas a ipartelepek, haló kikötők, meg rozsdaövezetek tömkelege. Egy nigériai lány lány útbaigazításával kaptam egy kis segítséget, hogy hogyan tudok bejutni mihamarabb a központba. A kis csaj nagyon jól megmutatta, s tény és való tényleg arra volt a legrövidebb út, mint aerre megmutatta nekem. Na de hogy 2 tíz emeletes lakóház közti sikátorban vezet az út a központ ahol ráadásul nappal is sötét van, s ez egy türelmi zóna is volt lényegében hát erre nem számítottam. Stricik, meg prostituáltak, rengeteg züllött alak volt ebben a hosszú sikátorban, ahol igen csak kényelmetlenül éreztem magamat. Ráadásul ez a szűk sikátor ényleg olyan széles volt, hogy én a tatyómmal éppen hogy de még elfértem. Ahogy felnéztem a tömb tetejére, mindenhol levert vakolat, az ablak keretek félig kilógtak a fejemfölé, az egyik tetőről a másikra kötelek vannak kikötve ahol ruhákat szárítanak, s közben kóbor macskák táncolnak rajta át az egyik tetőről a másikra, miközben apró cserépdarabok hullanak le mellénk. Egy idő után aztán kiértem ebből a minden, csak nem barátságos sikátorból, s kiértem Genova di Brignole-hoz. Itt máris nyugodtabban sétálgattam már. Sok szép hely van itt is Genovában, de azért sokkal vadabb itt minden, mint szomszédos franciáknál.
Hatalmas a motoros forgalom, ami számomra megdöbbetnő volt, hogy sokkal több motoros parkolót láttam, mint autóparkolót. Nagy a tömeg ebben a városban, s eléggé zsúfolt a nagy terek ellenére is Genovában.
Ennek hatalmas tomoltuzsnak köszönhetően ismerkedtem meg Anitával, akit véletlenül fényképezés közben meglöktem a tömegben bent a központ. Kiicsit hülyén éreztem magam, mert először üvöltöt nekem jó olaszhoz méltón, s közben hevesen mutaogatott a kezével. Egyébként ez valami mánia az itáliai lakosoknál. Egyfajta hangsúlyozása annak amit mondanak. Szerencsére tudott angolul, így pironkodva azért gondoltam meghivom egy kávéra hátha elfogadja ezzel a bocsánatkérésemet. Az ajánlatomra rögtön befejezte az üvöltözést, s csendben elmosolyodott, ezzel jelezvén, hogy elfogadja a meghívást.
Anita egy érdekes nő egyébként. Náluk az egész család a halászattal foglalkozik, s ő maga is ebben az ágban dolgozik, csak annyi különbséggel, hogy a finom női kezeivel, nem a tengeren keresi meg a kenyerét, hanem az apjáéknak intézi a papír ügyinézni valókat. Mituán mesélt picit a családjáról, ezután mint büszke Genovai rögtön átváltottunk a városra. Sok érdekességet mesélt erről a városról. Elmesélése szerint Genova mint önálló városállam már az 1100-as években is létezett, de a városállami fénykorát 1600-as években élte ez a hely. Itt alkotott Rubens, Caravaggio és Van Dyck is. Ajánlott egy pár helet is amit szerinte mindenképp meg kell hogy tekintsek. Ezután kis városnézegetés és ismerkedést követően az este tovább indultam, s Milánó felé vettem az irányt, mert az este azért eléggé necces lett volna ebben a városban tölteni.
