Impro Stopp Pireneusokban
Mi a legjobb a stoppban?! Talán az, hogy sosem tudjuk hol kötünk ki az este. Hát most szó szerint nem tudtuk hol vagyunk. Lényegében a véletlennek köszönhetően nem Barcelona volt a következő célállomásunk ahogyan azt terveztük, hanem hosszában végig stoppoltuk a Pireneusokat. Igen, erre azt mondja egy átlag stoppos, hogy őrültség. Na de mit csináljak ha elaludtunk a sofőr mellett és a semmi közepében ébredtünk egy szerpentinen valahol a hegyekben.
Gyorsan elkezdtem a kamionos térképen kérdezgetni, hogy mutassa meg nekünk, hogy merre vagyunk , mert ez nagyon nem kóser most. Ő csak annyit felelt, hogy St. Gironsban vagyunk. Mondom az nagyszerű mert ezen a térképen még Mátrafüred is rajta van, de ez a helység név hogy St.Girons sehol semmi. Kiszálltunk és az éjjel egy tanyán aludtunk.
Reggel felkeltünk és a semmi közepén voltunk. Gondoltuk most már nem fordulunk vissza, hanem végigstoppoljuk a Pireneusokat. A látvány hihetetlen volt, akárcsak ezen a szakaszon látottak megtapasztalása, továbbá rengeteg élménnyel gazdagodtunk ezen a szakaszon, közel 4 nap alatt.
A Pireneusok gyönyörűek, s szerintem az utazásunk egyik legszebb szakasza volt, ha nem a legszebb. Csak egy volt a bökkenő. Gyakorlatilag folyamatosan eltévedtünk és kerestük a helyes utat. Volt mikor megtaláltuk az utat akkor igazából forgalom nem volt, ha meg nem a jó úton voltunk akkor meg természetesen rengeteg ember felakart venni, de nem a jó irányba tartottunk volna így sokat sétálgattunk az országút szélén.
Utazásunk ezen részén olyan helyekre jutottunk el, amiknek a nagyrészéről soha nhem hallotunk még semmit, sőt még a létezésüket sem tudtuk. Így jutottunk el Quillan, Tarben, Foix, St. Girons, Tarbes, Lourdes, Pau és Bayonne városába is többet között. Ám azért volt olya hely amiről már hallotunk, méghozzá csodákat is mesélnek arról a bizonyos helyről, s így mi sem hagyhattuk ki Lourdest.
De mindenek előtt Tarbesban volt egy jó estém mikor is kocsmázáz közben megismerkedtem Valerievel, aki aztán nő a javából. Maradjunk annyiban, hogy másnap reggel az ő lakásából indultam tovább
Lourdesben az embernek az az érzése hogy az emberek 99%-a százaléka gyógyulni jár ide. Rengeteg tolószékes, vak, vagy éppen halálosbeteg keresi fel ezt a várost a csodás felgyógyulás érdekében. Ugye ez a város arról híres hogy Szt. Bernadettnek itt a város mellett egy balangban 1858-ban látomása volt. Ebben a massabielle-i barlangban állítólag összesen 18 látomása volt. Az látomása alkalmával az a látomása volt, hogy egy ismeretlen hölgy szólt hozzá és a következőket mondta neki. "Imádkozz a bűnösökért! Menj és igyál a forrásból és mosdjál meg a vizében" Ezen felszólításra az alig 14 éves Bernadett kaparni kezdte a földet a kezével a barlangban, s egy forrás fakadt ki a föld alól. S ez a forrás ma is ontja magából a vizet. A történet szerint Bernadettnek 18 látomása volt, s ezen a helyen 69 regisztrált tényleges gyógyulás történt.
Ezért járnak rengetegen ide, mert mindenki azt szeretné, hogy vele is csoda történjen, s hogy felépülhessen.
Ugyanakkor kissé groteszkbe illő, hogy milyen hasznot probálnak az ittenek hozni a betegek, s gyógyulásra várók anyagi rovására. Az egész város ellepik a kerekesszékesek, a születési rendellenességel született emberek, a halálos betegek. Az utcákon fehér köpenyes nővérkék állnak hogy akárhol ha valaki rosszul lesz, vagy valami történik egy beteggel akkor azonnal segítsenek. A centrumban sétálgatva minden a "csodák" és a vallás körül forog. Több száz bolt nonstopp nyitva árulja a rózsfüzéreket, a kis kereszteket, a vallásos kapcsolatos egyéb csecsebecséket. Az emberek csodára várnak, s gyógyulni akarnak, az itteniek pedig ebből megélnek, s teszem hozzá nem is rosszul. Folyamatos miséket tartanak a La Sanctuaires Notre- Dame-on belül és kívül egyaránt. Az egyik mise befejeződik, s rögtön jön is a másik. Ennek az a lényege hogy mindenki eltudjon menni egy misére ha idejön, mert ide aztán a világ minden szegletéből járnak emberek. Találkoztam itt Bolíviaiakkal, japánokkal, lengyelekkel, ausztrálokkal, kongóiakkal, még egy venezuellai kiránduló csoportba is belefutottunk. Ennél nagyobb dominanciája egy város életében a vallásnak már csak Santiago de Comostellában volt érezhető szerintem.
Le Sanctuaire Notre-Dame -ról mit is mondhatnék?! Szerintem nem igen van a világon szebb építészeti remekmű a maga nemében. Az óriási méretei, pompázatos díszitései, a márványból rakott belső folyosói, az altemplomok hihetetlen szépsége még külön-külön is páratlanok a világon, nem hogy így egy építészeti remekműben. Megmondom őszintén ilyet én még életemben nem láttam.
Mikor már az indulást terveztük, hogy menjünk tovább, akkor belefutottunk egy francia pappba.Olyan 30-35 év körüli lehetett és egy kis szóba elegyedést követően meghívott magához. Beszélgettünk a vallásról, helyi csodákról, sok mindent mesélt az itteni emberek életéről, s persze mikor minket kérdezett akkor folyamatosan arról kiváncsiskodott, hogy miért , honnan, hová stoppolunk, meg arról beszélt hogy mennyire tetszik neki a vagányságunk. Délután ebben a váratlan vendégeskedésben megebédeltünk, beszélgettünk, s mikor elbúcsúztunk, egy régi rózsfüzért tekert fel a csuklómra, hogy ez majd kísér minket tovább majd az utunkon. Nagyon kedves ember volt André velünk, s sokat járt a fejemben útközben amiket mesélt.
Innen aztán a ködös, esős, komor Pireneusokon keresztül vezetett a út Bayonne irányába. Útközben mindenféle emberrel sikerült megismerkednünk rövid stoppok alkalmával. Felvettek minket a teherautó sofőrök, cégvezető, raktáros, kukás, és a pláne hogy még egy hippi leszbikus pár is felvett minket.
A pireneusok végső szakaszán egy igazgatónő vett fel minket, akivel annyira megbarátkoztunk hogy felajánlotta, hogy aludjunk nála, mert szeretne megvendégelni minket. Nem is gondolkodtunk azon, hogy elfogadjuk-e az ajánlatát, rögtön igent is mondtunk neki. Másnap reggel a Biscayai-öbölben mártóztunk meg először az Atlanti-óceánban. Hát azért hűvösebb volt meg vadabb is mint a földközi-tenger, de nagyon tetszett.
A természet lenyűgöző alkotásai...
Itt nem szerencsés lerobbanni, mert ritkán lakottak ezek a területek
Hogy mi volt a legjobb a Pireneusokban?! Hogy 1 km-t sem tudsz megtenni unott tekintettel, mert minden gyönyörű:)
A kilátás Foix várából
Az utak végig a hegygernicen futottak és az egész környéket be lehetett látni.
Le Sanctuaire Notre-Dame
Pau városában