PREGO!!! ejnye digók...

    Olaszország gyönyörű, s természetesen mindenkinek csak ajánlani tudom, de nem stoppal! Számomra addig míg nem jártam olaszban, végülis nem volt tiszta számomra, hogy most könnyű vagy nehéz-e itt stoppolni. Most már tudom! Nem rossz, hanem egyenesen borzasztó stoppal akárhova is eljutni ebben az országból az A pontból a B-be. Tehát egyszerűen nonszensz ahogy a stopposokhoz viszonyulnak.

Számomra itt volna az egyik legsúlyosabb mélypont, mi érhetett engem az egész stoppolás alatt. Komolyan mondom hogy gyalogosan többet lehet itt ebben az országban haladni, mint ha egyhelyben állva várjuk hogy valaki felvegyen minket. A sofőrök mint kiderült félnek a stopposoktól, mert sok a zsebes, a tolvaj, meg a rabló. Úgyhogy nem volt egyszerű dolgunk itt Mónival, de azért sikerült nagyon sok szenvedés és izzadság árán nagyon nehezen tovább haladni. Itt nem lehet egyszerűen 500-600km-t megtenni egy nap. Ha szerencsés vagy, akkor egy százast le tudsz nyomni úgy egy nap, ha végig a köztes időkben folyamatosan slattyogsz az út szélén.

Ettől függetlenül két kategóriát láthat az ember itt. Vagy a teljesen normális és 120%-ban segítő olaszt ismerhetjük meg, vagy az alpári bunkót, aki veri a kormányt és mutogat neked hogy ne merj te itt stoppolni, mert bajok lesznek. Szóval meglehetősen felemás az itteni mentalitás szerintem. Ettől függetlenül igyekeztem teljesen arra ráhangolni magam hogy nem számít hogy nem vesznek fel, meg hogy 30 fokban battyogok állig felcuccolva, legalább a táj és a sok látnivaló kárpótol a sok kényelmetlenségért. S végülis kárpótolt is. Itt próbálkozhat az ember kihajtóknál, parkolóknál, felüljáróknál, autópálya felhajtóknál, sima bekötő utaknál, országutaknál vagy akárhol máshol, mert itt az olasz nem fog felvenni minket.

Idő közben mivel már számtalan ötletből kimerültem hogy hogyan is fogjunk kocsit már kezdtem begolyózni, hogy mit tudok még kitalálni, amivel talán felvehetnek minket. Éppenséggel mindent kipróbáltam (kurvának öltözést kivéve) hogy felvegyenek. Szóval itt már a táblákon a PREGO! feliratokka,l meg már az imára kulcsolt kezekkel és a széles mosollyal próbáltam hatni a sofőrökre, de természetesen siker nélkül.

Végül mi volt a nyerő taktika?! Arra gondoltam hogy amennyiben nem vesz fel az olasz, akkor olaszokra nem is stoppolok. Nagyjából 40-50 méterről már lehet látni a kocsik rendszámát úgyis hogy milyen nemzetiségű, s ezt ragadtam meg. Minden olyan kocsit, meg teherautót, nomeg kamiont elkezdtem lestoppolni aki nem volt olasz. De hogy felhívjam magamra a figyelmet, mikor láttam egy németet vagy egy oasztrákot, vagy akárki mást, na akkor aztán eszeveszett módon kezdtem integetni meg ugrálni mintha én is abból az országból jönnék mint azok a sofőrök. Nem kellett 30 percet várni, s egy francia kamionos fel is vett minket. Miután felvett minket megkérdezte hogy mi is franciák vagyunk-e. Mi meg nemmel feleltünk. Erre nagyon meglepődött, s megkérdezte hogy akkor miért integettünk neki annyira hogy álljon meg. Mi meg elméstük neki hogy magyarok vagyunk, s hogy ezért meg azért csináltuk azt, amit. Nos Észak Olaszországban Treviso-tól körülbelül 30 km-re Montebelluna-ban vett fel minket Claude, s nem egészen 3 napon keresztül utaztunk vele egészen Montpellierig. Szerintem Olaszországban senki nem mondaná azt hogy oké vigyél el Vicenzába és akkor ot kiszállok. Nem! Mi éltünk a lehetőséggel s közben nagyon jól össze is barátkoztunk Claudeval,s még franciául is sikerült tőle tanulnom. 

Mindennel próbálkoztunk :)

Ha nem visz az olasz, vigyen akkor a francia! Bonjour Claude!