Már megint hol vagyok?!
Ismerős pillantokat éltem már át számtalanszor. Például mikor Dél-Franciaországban elalszom a sofőr mellett, s azon kapom magam mire felébredek, hogy az eredi tervemhez képest körülbelül 300 km-re vagyok. (mint később kiderült volt az 400 is)
Akkor olyan is megesett már, hogy Madrid elővárosában a centrumba akarok eljutni úgy, hogy ellentétes irányban akarok kocsit fogni.
Persze a leggyakoribb mégis csak az szokott lenni, hogy egy másik útra sodródik rá a stoppos, s totálisan elvesztve a tájékozódó képességét ugrál az út menti lehajtóban a térképén, s őrjöngve szidja még a holnaputánt is az ember. Aztán miután össze szedi mgát az ember, akkor megpróbál valahogy várat építeni abból a bizonyos semmiből.
Ha már nem megy semmi, akkor nevetni kell a világon, s valamivel derűlni kell azon hogy eltévedtünk. Így az utolsó valamire való karton táblára csak annyit írtamki, hogy: I lost....Can you help me?
Nem is kellett 3 perc, egy segítőkész lengyel srác megállt gyorsan, s megbeszéltük hogy elmegyünk a legközelebbi városba, s onnan majd könnyebben tudok tovább menni.