Útszélén Lájkoltam Lengyelig...

 

Reggel 9 óra körül lehet, s itt vagyok éppen Vácon. A madarak csicseregnek, a nap gyönyörűen süt, és lágy szellő simogatja a stoppos tábláját, melyet egy unszimpatikus belarusz kamionos keltett nagy sietségében. Igen... Ismét nyelem az út porát, ismét sétálok az út szélén, s megint csak ott állok a lehajtón egy táblával a kezemben, hogy egy "lájkot" dobva a sofőröknek valaki felvegyen. Kell ennél több az embernek, hogy boldog legyen?! Hm... Talán egy üveg sör még, s máris teljes lesz a idilli állapot.

Na de komolyra fordítva a szót. A tavalyi stoppoláshoz képest most egy sokkal kisebb túrára adtam rá a fejemet, többek között azért, mert az anyagi dolgok, az idén siralmasan alakultak. De hát ez így jó nem?! Ha van pénzed akkor meg minek stoppolnánk igaz?! 

Szóval ott tartottam az imént, hogy Vácon vagyok. Igen, kicsit meredeken hangzik, de konkrétan két nappal az indulás előtt bukkant ki az ötlet, hogy túrázni kéne valahova.

Így hát az egyik este bevettem magam a google térképe elé, s következő este alapos felkészüléssel (ami kb. 15 perc volt, a vakarászással együtt) összekaptam a cuccaimat. Igen de mivel nagyon imprózottra sikeredett a történet, se térkpem nem volt, se Euró, nem hogy Zoltym. Így Krakkó környékéről meg a Dél-lengyel vidékekről gyorsan kinyomtattam  4-5 térképet, amiből mint később kiderült 2 ugyanaz volt, szóval három A4-es lapnyi térképpel indultam el. Reggel beugrottam Vácra és váltottam ki valamennyi Eurót, meg lengyel Zlotyt.

Reggel olyan kilenc körül kezdtem meg a "lájk dobálást" a kocsisoknak, de igazából kb. a harmadik kocsi fel is vett. Ha jól emlékszem Gyurinak hívták a srácot. Megállt és megkérdezte, hogy hová menjünk? Mondom Krakkóba átdobhatsz nyugodtan, ha van kedved. A srác nevetve invitált be a kocsiba, s megbeszéltük hogy elvisz engem a 2A szélére, ami kb. 10 km Váctól. Rendes volt mert igazából csak Deákvárra ment volna, de mivel szimpatikusnak tartott így eldobott 2A-ra. Itt megint csak kemény 5 percig kellett kibírnom míg felvettek.